Szív mosolyai (részlet)
- Részletek
- Kategória: Leányregény
- COM_CONTENT_PUBLISHED_DATE_ON
- Írta: Rimóczi László
Tényleg csókján
Akkor se lesz olybá, ha vajh’ düh léhű legott,
se neked, se nekem, de minekünk,
s mert mégsem, de amint, és amiképpen, alighanem mégis.
A csók csak akkor, ha őszinte és szív semáll közéje!
De vajon dobban-é még, dobban?
Még ha bú, vagy egyéb tépi is.
/ XVI. Jaques Francois /
Virágok arca!
A festői Margit Szigeten sétálva most „leginkább” belefeledkezett a „Panorámába”, mint bármikor előtte, és azelőtt, elnézve, ahogy a „nagybani” piac ébred: a halas-és karfiolos kofák pedig „sürögve” kirakják a „placcra” portékáikat.
Rófusz Margó, a másoknál valamivel „fessebb” leányzó méla léptei bele-bele feledkeztek a parti föveny „simogató” szömörcéjébe, majd’ megtorpant! A lánynak haja volt, szemrevaló barna arcú szeme felett, ehhez kényelmes álkapcsa csatlakozott: ruhája szolid és elegáns, mint ami ki-bejáró csípejének dukál, s egészséges, kulturált, művelt mibenlétéhez! Nem használt rouge-t kese bőrére és „piszeded” orrára se, se sehova se!